Kedves Sz...!
Ma jött tőled ez az SMS, csak hogy rögzítsem:
"Kérnék tőled egy-két nap türelmet, jelenleg beteg vagyok. Jövő héten mindenképp személyesen megkereslek! Köszönöm megértésed Sz...."
Ezután felhívtalak, és szerdára személyes találkozót beszéltünk meg. Elnézést, de ezt most lemondom, szeretném, ha levelezéssel folytatnánk az ügy megoldását. Miért?
1. Nem magyarázat a betegség arra, hogy nem válaszoltál a leveleimre és az SMS üzeneteimre, 10 napja minden áldott nap bent jártál az iwiw-en, és még betegen is irhattál volna pár sort, ha akarsz.
2. A személyes beszélgetésnek nem maradna nyoma, s ez mindenképpen fontos nekem, mert egyrészt dokumentálni szeretném, ami történik, egyelőre név nélkül be akarok róla számolni a fórumokon és a blogokon, amit indítottam.
3. Mindenképpen fontos nekem, hogy a pénzbehajtásom eredményes legyen, ugyanis nem te vagy az egyetlen, aki tartozik, és úgy tűnik, végre megtaláltam azt a módszert, ami működik.
4. Ahogy kivettem a telefonban, jelenleg nem tudsz fizetni, és az lesz a kérésem, hogy amit vállalsz majd, arra garanciákat is adj, ez is jobb lesz írásban, mint szóban.
5. Még a betegségedet sem hiszem el, ne haragudj, de a történtek után nem bízom meg benned. Ezt azért is írom, hogy ha levelezni fogunk, akkor kérlek ne hazudj, elvárom, hogy becsületesen írd le a te oldaladról, hogy mi történt, miért tetted ezt, és tudod-e, kedves spirituális tanító, hogy ennek mi a következénye.
Részemről, hogy jobban értsd a következményeket, idemásolom az egyik fórumra, amit ma este írtam:
Köszönöm a tanácsokat, és annak is örülök, hogy más is felhozta már a problémáját itt. Tényleg boldog vagyok, mert az ütött a topik indításakor szöget a fejembe, hogy miért nincs erről topik?
Magamban is kerestem a választ, és azt találtam, hogy szégyenlem a balekságomat. Tudjátok nem először jártam így, és mindannyiszor megfogadtam, hogy nem adok többet kölcsön senkinek. De aztán valamiért mégis megteszem. Most már "erős leszek", és tényleg nem fogok kölcsön adni senkinek, soha. Sokszor adtam kölcsön, és nagyon-nagyon rossz az arány, eddig kb. 20% az, aki megadta a tartozását. Rossz üzlet, annak van igaza, hogy nem szabad kölcsön adni!
Több is van ennél. Javíthatatlanul becsületes vagyok, nem vagyok hajlandó semmilyen olyan módszert alkalmazni, amit nem tartok tisztességesnek. Az iwiw-es módszer tetszik a legjobban, vagyis hogy mostantól nem fogom tartani a számat, és NEM FOGOM SZÉGYELLNI HELYETTE IS MAGAM. Nem is az a megalázó, hogy nem adta meg a pénzt, hanem hogy bújkált, megváltoztatta a telefonszámát, és nem mondta meg egyenesen, hogy miért nem fizet.
A közös ismerősök értesítése jó eszköznek tűnik, de erre is nehezen szánom rá magam. Pedig kell a pénz vissza, nekem sincs sok belőle. Ugyanakkor sajnálom rá az időt, az a legdrágább, a levelezgetés és SMS-ezgetés is sok időt vett már igénybe, és ezt már nem tudja visszaadni senki.
Úgy hogy ha könyv lesz ebből, és segítetek tapasztalatokat gyűjteni, akkor az lesz a címe:
SOHA NEM ADJ KÖLCSÖN ÉS NE IS KÉRJ SENKITŐL!
Hajlok rá, hogy a muszlimoknak van igaza, akik szerint a kölcsön nem Istennek tetsző dolog...
Eddig a bejegyzésem idézete.
Szóval azt javaslom, hogy folytassuk írásban!
Üdv és várom válaszodat: (aláírás)
