Nem tudok aludni, és tulajdonképpen furdal a lelkiismeret amiatt, amitt csinálok. Sz-nek nyilván megvolt a maga oka, amiért kölcsönkérte a pénzt, bár nyilvánvaló, hogy becsapott, és tényleg az dühít a legjobban, hogy eltűnt és nem állt elém, hogy elnézést kérjen. Utálom ezt a világot, hogy az életbenmaradásért egymás torkának kell ugranunk, és ha nem állok a sarkamra, akkor megesznek.

Elmesélek egy másik, kísértetiesen hasonló esetet, hogy értsétek, hogy miről beszélek.

Éppen 2 éve annak, hogy egy ismerős küldött hozzám egy embert, hogy van egy karikagyűrű gyára, adjak neki tanácsot, befektetőre lenne szüksége. Szimpatikus volt az ember, ötvenes jóvágású úriember, aki tulajdonképpen franchise partnert keresett, hogy értékesíłteni tudja a cuccait. Gyönyörű katalógust mutatott, semmi sem volt gyanús, nem volt rossz érzésem. Pénzt nem tudtam adni neki, mint befektető, nem is akartam, viszont igyekeztem segíteni neki, csináltam neki egy oldalt, feladtam neki a hozzá tartozó HVG-hirdetést (tudtam kedvezményt szerezni), dolgoiztam vele pár órát, teljesen ingyen. Aztán egyszer csak szintén "pár hétre" kért 500,000 Ft-ot, amit azzal az indokkal kért, hogy átmeneti pénzzavarban van, a pénz arra kell, hogy a munkatársainak fizetést adjon. Ismét csak úri becsületszóra, mint Sz-nek, adtam neki 500,000 Ft-ot, aztán tüórelmesen vártam pár hetet. Nem jelentkezett, felhívtam, elnézést kért, s azt mondta legyek türelemmel, hamarosan jeletkezik a pénzzel.

Ez még pár alkalommal megismétlődött, aztán eltűnt. Telefonjai nem válaszolnak, nemrég eltűnt az oldala is a netről, valahol megtaláltam, hogy felszámolás alatt áll a cége.

Múlt héten nekiálltam nyomozni, hogy megtaláljam, sajnos eddig semmi eredmény. Eddig kb. 20 órát töltöttem a nyomozással, eddig eredménytelenül. 

Hát így... :(